Asztrológiai rendszerállítás

2009. március 6., péntek

Mint tudjuk, véletlenek nincsenek. Miközben éppen a Hellinger-féle rendszer- és családállítás képzésben részesülök, most kellett pótolnom a Hermann Meyer pszichológiai asztrológia szemináriumot, amelyen 2006-ban más elfoglaltságaim miatt nem tudtam a saját csoportomban részt venni. Így a rendszerállítás elméletével már tisztában voltam, amikor egy teljesen idegen társaságba kerülve megfigyelhettem mások, és a saját asztrológiai állításomat.
Mint ilyenkor szokás, a csoportban mások állításánál helyettesként is szerepeltem.

A rendszerállítás úgy történt, hogy a teremben a parkettra ragasztószalagok segítségével előre elkészítette a szemináriumvezető egy horoszkóp házait (egyenlő 12 házat az egyszerűség kedvéért), majd az egyes jegyek kezdetét és végét egy-egy, az adott asztrológiai jegy szimbóluma jelezte. A szemináriumvezető az állító személy horoszkópját folyamatosan nézhette, mi, résztvevők azonban nem láthattuk azt.

A szülött feltehette röviden kérdését. A kérdés szólhatott egy régi, egész eddigi életben nehézséget jelentő problémáról, de fel lehetett tenni aktuális helyzetre, vagy döntéshez szükséges kérdést is.

Az érintett (a szülött) elsőnek a Nap megszemélyesítésére választott egy személyt a csoportból, és oda állította, ahol a saját Napja a horoszkópban található. A vezető megkérdezte a Naptól: hogyan érzed magad Nap? A „Nap” beszámolt arról, fizikailag és emocionálisan mit érez a helyén állva. Ezt követően a Holdat, és a többi planétát is kiválasztotta az állító, és a horoszkópban a helyére állította. Minden egyes új szereplő beléptekor először a Naptól, majd a már helyükön álló többi planétától is ugyanazt kérdezte a vezető: Hogy érzed magad, Hold,….Merkúr…Jupiter… stb., miután az új jövevény a helyére került.

Amikor már mindenki a helyén állt a radix horoszkóp szerint, először a Nap, majd lassan egyenként a többiek is engedélyt kaptak arra, hogy helyet változtassanak, ha nem érzik ott jól magukat, ahol állnak. Kisebbfajta népvándorlás kezdődött minden esetben. Csak kivételesen fordult elő időnként, hogy egy adott „planéta” jól érezte magát az eredeti helyén akkor is, ha a többiek változtattak pozíciójukon. Ha az egyik „planéta” úgy érezte, ott, ahol áll, ideges, fáradt, erőtlen, szomorú, stb., akkor szólt, hogy átmenne egy másik helyre. Mivel a Hermann Meyer iskola a tranzitokkal is dolgozik, a vezető kinevezett néha egy tranzitáló „Szaturnuszt” is, ha egy radix „planéta” az Oroszlán jegy végén, vagy a Szűz jegy elején állt, kipróbálva, hogy a tranzit hatására megváltoznak-e a pozíciók?

Az állítások mindegyike 40-60 percig is folyt, amíg végre minden planéta úgy érezte, a hely, ahol áll megfelelő, és végre beállt egy nyugalmi helyzet.

Ekkor a szemináriumvezető kommentálta a történteket, és a szimbólumok nyelvéről átfordította gyakorlati nyelvre azt, ami zajlik jelenleg, és amire esélye van a szülöttnek.

Engem kétszer választottak ki szereplőnek. Egyszer Hold, egyszer Plútó helyetteseként. Ez sem véletlen, mert a saját horoszkópomban a Hold a Rákban és Szaturnusszal együttállva a saját életnehézségeim fókuszát jelenti. A Plútó sem lepett meg, hiszen Skorpió az ascendensem. Azt tapasztaltam, az ismeretlen emberek egymást éppen arra a szerepkörre választották, amire a legalkalmasabb a saját, egyéni problémaköre miatt. Így volt a csoportban „örök Uránusz” és „örök Jupiter” is. Ezt két férfi személyesítette meg, és soha nem is kaptak más szerepkört. Talán nem is kell mondani, hogy az Uránusz férfi Vízöntő születésű volt, a Jupiter pedig egy olyan férfi, akinek Nyilas ascendense volt, és három planétája a Nyilas jegyben.

Az egyik középkorú nő esetében voltam Plútó. Egy fiatal lány személyesítette meg a horoszkópjában a Holdat. Ez Hold hisztisen viselkedett: hátat fordított, senkivel nem akart „kommunikálni”, mindig arcokat vágott, majd háttal leült a parkettra. Láthatóan a „planéták” mindegyike megpróbált a közelébe kerülni, és felváltva akarták „megvigasztalni”, vagy jobb belátásra bírni. Ez az állítás már akkor több, mint egy órája folyt. Egyszer csak belső impulzusom hatására szorosan mellé álltam, miután meggyőztem magam, hogy nem szabad a „józan eszemre” hallgatva óvni őt a közelségemtől. A „Hold” ekkor felállt, felém fordult és rám mosolygott, majd ezt követően magabiztosan a többi „planéta” szemébe nézett. Kihúzta magát. Mindenki megkönnyebbült, és már senki nem akart a helyéről elmozdulni.

Ekkor az érintett beállt a kör közepére, és minden „planétától” kapott pár biztató, oldó mondatot. Ilyeneket például: „én, a Holdad, elvállalom rokonságomat Plútóval. A családdal való erőn felüli érzelmi gondoskodásom mellett, most már önmagam szükségleteire is figyelek majd.”

A szemináriumvezető erről azt mondta, hogy itt az ideje, hogy az érintett foglalkozzon saját szükségleteivel, és hagyjon fel a mások (a családjáról volt szó) szükségleteinek kielégítésére. Vállalja fel igazi érzéseit, ne akarjon mindig szolgálni a családjában, mert ezzel erősen megrövidíti önmagát, másoktól pedig elveszi a felelősségvállalás lehetőségét.

A vezető kirendelte a „tranzitáló Szaturnuszt” is, aki a lassú araszolása közben – még az állítás elején, amikor senki sem változtatott még az eredeti helyzetén – a Marshoz érve bolygatta fel az eredeti rendszert. Ekkor indult be erőteljesen a dinamikus helycsere. Erről a vezető azt mondta, hogy ősszel, ha Szaturnusz belép a Szűz jegybe, nagyobb belső változás következik be a szülöttnél.

Végleges pozíciók a rendszerállításban:

Nap és Uránusz 1. ház Rák-Oroszlán határán
Jupiter és Neptun a 11. házban, az Ikrekben
Merkúr a 3. házban, Szűzben
Vénusz 11. házban, Bikában
Mars 10. házban, Halakban, éppen az MC-n
Szaturnusz a 9. házban, Halakban
Hold és Plútó az 5. házban, Skorpióban

Az érintett radix horoszkópja: (Placidus házrendszer)

1. ábra