La Donna-ban 2005. novemberben megjelent cikk

Az asztrológusnál konzultációra megjelenők mintegy 80 százaléka párkapcsolati témával

érkezik. A férfi-nő kapcsolatok mellett előfordul, hogy szülő-gyermek, ritkábban testvérek,

illetve főnök-beosztott közötti kérdések is felmerülnek.

Nem ritkán tudunk ”csalódást” okozni azzal, hogy a párkapcsolati analízisnél nem kérjük a partner adatait, mert távollétében nem adhatunk róla felvilágosítást. Ez egyrészt etikai kérdés, mert 14 éves kor felett már többé-kevésbé önálló egyéniséggel állunk szemben, akinek joga van arra, hogy titkait, problémáit, traumáit ne a szülő előtt tárgyalja meg a tanácsadóval. Még kevésbé etikus, hogy távollétében ezekről beszéljünk.

Ennél még fontosabb azonban, hogy az asztrológus nincs is abban a helyzetben, hogy személyes kontaktus és beszélgetés nélkül megérthesse az érintett motivációit, lelki működését, amelyből az életvitel, a cselekedetek és az érzelmi reakciók származnak. Képzeljük csak el, hogy egy pár életében valamelyiküknél megjelenik a harmadik, valaki, aki felkelti érdeklődését, akit vonzónak talál. A helyzetben sokféle képpen léphetünk. A váratlan találkozásból lehet házasságon kívüli, párhuzamos szeretői kapcsolat, egy röpke félrelépés, esetleg a házastársi kapcsolat felbontására irányuló cselekedet, de előfordulhat, hogy a találkozásból semmi sem lesz, megmarad plátói vonzalomnak, vagy az érintett elveti az új szerelem lehetőségét, és hű marad társához. Melyik fog bekövetkezni? A kifejletről az asztrológus nem mondhat semmit, mert lesüllyedne a jóslás szintjére. Hogyan is mondhatna, amikor nem ismeri a kísértésnek kitett személy érzelmi világát, szexuális viselkedését, morálját, ideáljait.

Amikor a partnerrel és a partnerséggel kapcsolatban problémánk merül fel, akkor a probléma maga annyira egyedi, individuális, hogy kizárólag saját karakterünk, elméletein, ideáljaink szerint vagyunk képesek megítélni a párunk viselkedését, illetve ezek szerint próbáljuk kiszámítani, mi lesz az ő következő lépése. A partner és a partnerség egyúttal tükör számunkra. Mindenki olyan partnert és partnerséget kap, amit megérdemel. Talán ez így nagyon keménynek hangzik, de gondoljunk csak bele, mennyire igaz! Amikor a személyiségünkben felborul az egyensúly, akkor a partner cselekedetei, megnyilvánulásai mind azt mutatják meg, hol kell önmagunkon javítani. Erre is leírnék egy példát, hogy érthető legyen. Tegyük fel, a feleség rendkívül merev az idő és a rend kérdésében. A férj bizonyára rendszeresen elkésik, nem tartja magát az előre megbeszélt programokhoz és tervekhez. Mindketten lehetőséget kapnak arra, hogy tanuljanak a másiktól, saját egyensúlyuk helyreállítása érdekében. A feleségnek rugalmasabbnak kellene lennie, a férjnek jobban kellene tisztelnie a házi szabályokat. Mindketten egy másik pólusra helyezték a hangsúlyt, és így könnyen kialakulhat közöttük a nézeteltérés, veszekedés, sőt hatalmi harc.

Ezért a partnerkérdésekről szóló tanácsadásnál tökéletesen elegendő a kérdező horoszkópját látnunk, elegendő vele beszélgetni, a témát az ő szempontjából megismerni. Ha ő megérti, miben kellene saját egyensúlyát megteremtenie, és valóban képes rá, hogy visszaszerezze azt, akkor a partnere automatikusan és önszántából igyekezni fog a saját, és így a párkapcsolat egyensúlyát megteremteni. Előfeltétele ennek természetesen az, hogy ne hatalmi harcokat vívjunk a másikkal.

Az „igazi” párkapcsolati tanácsadásra akkor kerül sor, ha mindkét fél azt akarja, jelen van és aktívan hajlandó a konzultációban részt venni. Tapasztalatom szerint egy ilyen alkalommal képesebbek a párok elfogultság és erős emóciók nélkül tekinteni a párjukat és a kapcsolatukat.

Gyakran az otthon, négyszemközt eredménytelennek számító konfliktusokat is képesek feloldani a tanácsadás alatt.